Ha egy napra magad mögött hagynád a déli napsütést és a száraz, aranyló tájat, irány észak, ahol a sziget teljesen más hangulatot ölt magára. Moya, ez a kis hegyi városka a zöldbe burkolózó Doros-fennsík szélén fekszik – a párásabb, bujább éghajlatnak köszönhetően itt minden zöldebb, élénkebb. A Los Tilos de Moya egy ősi babérerdő maradványa, amelyen keresztül egy rövid, de varázslatos sétaút vezet: mintha egy titkos világba lépnél, ahol a páfrányok és mohák között csak a saját lépteid hangját hallod.
Moya bája is az egyszerűségében rejlik – egy csésze kávé a főtéren, kilátás a mély szurdokokra, egy séta az óvárosban… és közben érezni, ahogy a sziget hűvösebb, vadabb arca is megszólít. Ha innen továbbindulsz a tengerhez – az északi parton zord sziklaszirtek, apró öblök, és nyers, érintetlen természet vár.
